Lisznyay Szabó Gábor, az „egyházi zene apostola”
L.Sz.G. , iskolánk névadója 1913. dec. 8-án született Budapesten.
A budapesti Bakáts téri elemi iskola, majd a Budapesti Református Főgimnázium, később a Brüsszeli Szaléziánus Intézet tanulója volt. A Belgiumban eltöltött időszak úgy életére, mint művészetére, későbbi zenei stílusára nagy hatással volt. Életre szóló útmutatást, erkölcsi tartást, erős hitet és elkötelezettséget jelentett számára az egyházi zene irányába. Onnan hazatérve a Széchenyi István Fővárosi Reálgimnázium növendéke lett. Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta, majd a Zeneakadémián egyházkarnagyi oklevelet, zeneszerzés diplomát kapott, valamint ugyanott Dohnányi Ernő mesteriskolájában zeneszerzői művészi oklevelet szerzett.
Remekül zongorázott, orgonált és improvizálva komponált. Ritmustiszta orgonajátéka, legendásan híres hallása, rendkívüli adottsága mintaszerű szorgalommal és kitartással párosult.
Orgonistaként és karnagyként a Terézvárosi Római Katolikus Plébániatemplomban, Budai Dalárdában, Pesti Izraelita Hitközség fiúárvaházában, a budapesti Dohány utcai Zsinagógában, MÁVAG „Acélhang” férfikaránál teljesített szolgálatot. Ének- és zongoratanárként, pedagógusként is több helyen dolgozott: Budapesti Bencés Főgimnázium, Nemzeti Zenede, Budai Zeneakadémia, Budapesti Római Katolikus Kántorképző, Váci munkaközösségi zeneiskola.
Utóbbi kihelyezett tagozataként kezdett működni a veresegyházi zeneiskola, ahol Lisznyay 1958-tól közel 10 évig dolgozott. A zeneiskola elindítása mellett feladata volt a művelődési ház kórusának szervezése is, melynek magját a római katolikus egyház tagjai jelentették. Felkészült, nagy tudású szakembereket hívott tanárnak.
A 60-as évek végétől, Lisznyay megromlott egészségi állapota miatt nem bírta tovább folytatni a munkát Veresegyházon. Az addig is termékeny zeneszerzői munkássága újabb lendületet vett, amikor alkotói kapcsolatba került a baptista egyházzal. Közkedvelt énekeikből feldolgozásokat és önálló kompozíciókat is készített vonós- és szimfónikus zenekarra, valamint oratóriumot, kantátát, pedagógiai művet, gyülekezeti harmónium/ orgonajáték iskolát, előadási darabokat komponált.
Betegsége következtében 1971-ben az aktív orgonajátékról, s ezzel orgonamesteri állásáról is le kellett mondania. Ezt egyik lányának, Máriának adta át, aki édesapja nyomdokaiba lépett. Lisznyay hátralévő éveiben főleg zeneszerzéssel foglalkozott és több művet komponált a református egyház számára.
Lisznyay Szabó Gábor zenei szolgálata révén komoly ökomenikus kapcsolatokat épített ki, s magas művészi színvonalon gazdagította – megkülönböztetés nélkül – több vallási felekezet egyházi zenéjét. Szülővárosában, Budapesten, 1981. május 22-én hunyt el.
1988-ban Lisznyay egyik lánya, Mária, valamint egykori tanítványa és pártfogoltja, Rajnai Gábor kezdeményezésére megalakult a Lisznyay Szabó Gábor Emlékbizottság azzal a céllal, hogy a zeneszerző születésének 75. évfordulóján, érdemeinek megfelelő módon megemlékezhessenek róla, méltathassák munkásságát. Ezt az elképzelést 1988 decemberében, a Zeneakadémia dísztermében sikerült megvalósítani.
Budapesten és Veresegyházon közterületek (is) őrzik emlékét. Veresegyház zeneiskolája önállóvá válásának 10. évfordulója (2004) óta – viseli Lisznyay Szabó Gábor nevét. A város Önkormányzatának Képviselő-testülete 2011-ben úgy döntött, hogy egy – a város zenei életéért, zenei képzéséért sokat fáradozó művészének nevét viselő – díjat hoz létre: Lisznyay Szabó Gábor Zene – és Előadói Művészeti Díj.
